Fakivágás, legeltetés és földpályázat- avagy LIFE programok a Hortobágyi Nemzeti Park területén!

A 2014.11.25-én megjelent “Kocsányos tölgyekből álló erdősáv kivágása a Hortobágyi Nemzeti Park területén” című írásunkhoz kapcsolódva utánanéztünk, mit is takar valójában a LIFE-program a HNP értelmezése szerint. Egyre erősödik bennünk a gyanú, hogy hogy a LIFE+ program végrehajtása nem a nyertes pályázatban foglaltak szerint folyik. Ezt az ominózus fakivágási ügy is megmutatta annak ellenére, hogy a nyomozást – bűncselekmény hiányára hivatkozva – megszüntette a Balmazújvárosi Rendőrkapitányság. A száztíz fából álló facsoport ugyanis nem erdő, hanem fásított terület, így a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 242. § (1) bekezdése szerinti természetkárosítás bűntette nem valósult meg. Hát akkor nézzük, mi valósul meg…..

A LIFE az Európai Bizottság által 1992-ben életre hívott program, melynek középpontjában a környezetvédelem és a klímaváltozás mérséklésére irányuló tevékenységek állnak. A kezdetektől 2013-ig a programnak 4 fázisa zárult le (LIFE I-III., LIFE+). A jelenleg zajló periódusban (2014-2020) a támogatások két, a Környezetvédelem és az Éghajlat-politika alprogramok között oszlanak meg, előbbire fordítható a 3,4 milliárd eurós keretösszeg 75%-a.

A HNP területén a sikeres LIFE pályázatok eredményeképpen az elmúlt években több élőhely-rehabilitációs program valósult meg:

Projekt Költség EU-támogatás Kedvezményezett
Nagy-vókonyai vizes és pusztai élőhely-rehabilitáció (2002-2006) 829 534 € 622 151 € Hortobágyi Természet-védelmi Egyesület
Tájrehabilitáció a Hortobágyi Nemzeti Parkban (2002-2005) 780 744 € 546 521 € Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Gyepterületek rehabilitációja és mocsarak védelme az egyek-pusztakócsi mocsár-rendszer területén (2004-2008) 1 040 000 € 700 302 € Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Szikes tavi élőhely-rehabilitáció a Hortobágyon (2009-2013) 1 557 507 € 1 168 130 € Hortobágyi Természet-védelmi Egyesület
Legelőtavak élőhelykezelése a Hortobágyon – Természetvédelmi célú legeltetési rendszer kidolgozása a 1530 pannon szikes sztyeppék és mocsarak élőhelytípusra; annak vizes altípusainak ökológiai állapotjavítása (2012-2018) 10 270 393 € 7 524 484 € Hortobágyi Természet-védelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.

Ezeket a projekteket a Hortobágy területét az elmúlt több mint másfél évszázadban ért káros hatások indokolták, melyek a természetes vízháztartás és ezzel szoros összefüggésben az élőhelyek megváltozásához, növény- és állatfajok eltűnéséhez vezettek:

“Természetes vízrajzi viszonyok a Hortobágy térségében

Az Alföld egyik legfőbb tájformáló, élővilágot maghatározó természeti folyamata az időszakos ára-dások jelenléte volt. A legutóbbi jégkorszakok idején a Hortobágy vidékén az ős-Tisza jobb parti mellékfolyói futottak le az Északi-középhegység felől az Alföldre. Miután 15-20000 éve a Tisza a korábbi vonulatától nyugatabbra elfoglalta mai medrét, Tiszadob és Tiszafüred között több helyen kilépő árvizei nagyrészt ezeket a mederváltás során levágott észak-déli lefutású ősmedreket kitöltve vonultak le a Hortobágy, majd a Sárrét felé. A tiszai áradások fő víztömege a Dobi-fokon (Tiszadob) keresztül érkezett, és a Hortobágy folyó és a vele kapcsolatban álló kisebb vízfolyások, erek közvetítésével érte el a térség mocsarait. Hazánk első, nagy méretarányú felvételének, az I. katonai felmérésnek 1782-1785 között készített színes térképlapjaihoz tartozó országleírásban olvashatjuk, hogy a Hortobágy folyót “tartósan esős időben, de különösen tavasszal és ősszel, a Tisza áradása is eléri. Ott, ahol kilép medréből és a környező vidéket vízzel önti el, az áradásból mocsarak keletkeznek, amelyek egy része aztán kiszárad, de többségük megmarad.” A Tiszadorogmánál kilépő árvizek pedig a Völgyesen keresztül az Egyektől és Ohattól délre elterülő mocsarakat töltötték fel, majd a továbbhúzódó vizeket a Sarkad ér vette fel és juttatta el a kunkápolnási mocsárvilágba. Az áradások levonulását követően ezeken az útvonalakon a víz egy része vissza is húzódott, így a viszonylag magasabban fekvő területeket csak időszakos, sekély elöntések borították, és mindig fennmaradtak a víz által nem járt kiemelkedések (hátak, laponyagok). Medrük alakja ma is elárulja, hogy voltak olyan lefolyástalan laposok, szikfenekek is, amelyeket az árvizek közvetlenül soha nem értek el, ha-nem csak a környező gyepekről összefutó eső és hóolvadékvizek tápláltak.

A Hortobágy hidrológiai tengelye ma is a nemzeti parkot hozzávetőleg 60 km hosszan átszelő Hortobágy folyó, ami fokokon keresztül kapcsolódik a pusztához: “A fok pedig a szikes talajú hortobágyi pusztán gyakori, olyan keskeny, többnyire rövid iramú vájat, amely vagy összefutott vadvizeket vezet közeli folyóba, vagy megfordítva, a megáradt folyó vizét ereszti be a szomszéd laposba” (Zoltai, 1935). Fokok ma is jól láthatók Angyalháza-, Pente-zug vagy Zám-pusztákon. A folyó medrét azonban a 20. században többször is kotorták, aminek következtében középszintje jóval alacsonyabb, mint a fokok medrének fenékszintje, így a fokok ma már nem tudják a csatlakozó mocsarakat tölteni. Hasonló a helyzet a Hortobágy többi, szintén megásott, kotort vízfolyásának esetében is (Árkus-csatorna, Sáros-ér, Mérges-ér, Kösély stb.). A fokokon kiszakadó áradások és a nagy területű vízgyűjtőről összefutó csapadékvizek által táplált erek, kiterjedt mocsarak, szikes rétek hálózatával átszőtt füves puszta fajgazdag növény- és állatvilágnak adott otthont.

A természetes vízrendszerek károsodása

A Tiszának az 1846-ban a Dobi-foknál megkezdett és a század végére befejezett szabályozása után az áradások már nem érték el a Hortobágy térségét. Ezt követően pedig a 20.század belvíz mentesítési, meliorációs beavatkozásai, a hortobágyi vízfolyások medrének többszöri kimélyítése, valamint a természetes vízgyűjtő területek drasztikus átalakítása, tájidegen hasznosítási formákkal (rizstelepek, gyepöntöző rendszerek létesítésével) történt felszabdalása, illetve felszámolása (gyepek fel-szántása) együttesen vezettek a vízjárta élőhelyek feldarabolódásához, területük csökkenéséhez, teljes vagy részleges kiszáradásához, és ezáltal élőviláguk fokozatos átalakulásához, elszegényedéséhez. Azt a sokszínű mocsárvilágot, amiről egykori leírások, térképek és a hajdan sokkal gazdagabb növény- és állatvilág kedvezőtlen időszakot átvészelt maradványai tanúskodnak, csak aktív természetvédelmi beavatkozással lehet a jövő számára megőrizni.”

(A magyarországi vadvizek világa (szerkesztette: Tardy János) Alexandra Kiadó, Pécs, 2007)

A munkák során az egyek-pusztakócsi mocsarak esetében a kiszáradt medrek újraélesztéséhez a táj ősi vízjárását utánzó feltöltésről kellett gondoskodni, Zám-pusztán az ármentesítés előtti vízjárás mesterséges utánzása volt a feladat, míg az Angyalháza- és Pentezug-puszták esetében a mesterséges vízpótlás tönkretette ezen területek élővilágát, ezért a felhagyott csatornákat és öntözőrendszereket kellett betemetni. Ezen tevékenységek botrányoktól mentesen zajlottak, ugyanez nem mondható el az eddigi legnagyobb költségvetésű, napjainkban is zajló magyarországi LIFE projektről.

Legelőtavak élőhely kezelése a Hortobágyon – 10 millió euró és ami mögötte van

2012-ben a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. pályázata elnyerte az Európai Bizottság LIFE+ programjának támogatását. A program összköltségvetése 10 270 393 €, amelyet az EU 75%-ban finanszíroz. 2013. február 28. óta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. helyett a Hortobágyi Nemzeti Park gyakorolja a tulajdonosi jogokat a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. felett. Az új vezetés 2013. márciusában visszalépett a projekt megvalósításától. Sárosi Eleonóra, a Nonprofit Kft. turisztikai és marketing igazgatóhelyettese ennek kapcsán közleményt juttatott el az MTI-hez:

“A Hortobágyi Nonprofit Kft. a több mint 10 millió euró összköltségvetésű projekthez 2012-ben nyerte el az európai uniós támogatást. A Nonprofit Kft. március elsején kinevezett menedzsmentje a társaság új tulajdonosi joggyakorlójával, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal közösen megvizsgálta a pályázat célkitűzéseinek jogszabályi hátterét, megvalósításának előrehaladottságát és megállapította, hogy a projekt 2012. szeptemberi kezdése óta eltelt fél évben gyakorlatilag semmi nem történt, a pályázatot pedig jogi értelemben átgondolatlanul, előkészítetlenül nyújtották be, illetve az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokat sem vették figyelembe. Megállapították, hogy a Legelőtavak élőhely kezelése a Hortobágyon című LIFE+ projekt egyrészt felvállalhatatlan jogi kockázatokkal terhelt, másrészt főbb célkitűzései – különös tekintettel a legeltetési intenzitás növelésére a projekt célterületein – egy időközben megjelent kormányhatározatnak köszönhetően külső források bevonása nélkül is megvalósítható. Ezért a Hortobágyi Nonprofit Kft. a tulajdonosi joggyakorlóval egyetértésben úgy döntött, hogy a projektet a támogatási szerződés felmondásával befejezi.”

Karl Falkenberg, az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának vezetője a LIFE program felmondása miatt Illés Zoltánnak írt levelében hangsúlyozta, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium felelősséggel tartozik a projekt megvalósításáért, a magyar fél visszalépése példa nélküli a LIFE-program húszéves történetében, és hortobágyi projekttel kapcsolatos döntés kérdéseket vethet föl az állami szerepvállalással megvalósuló LIFE-projektek hitelessége iránt.

Angelo Salsi, az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának nemzetközi ügyekért és LIFE-programokért felelős brüsszeli vezetője szerint a hortobágyi társaság által bejelentett szerződésfelmondás nem indokolt, ezért a projekt visszamondását nem fogadta el, és arra kérte a magyar partnert, hogy a programot teljes egészében az aláírt szerződés szerint valósítsa meg.

A Nonprofit Kft. kezelésében 16000 hektárnyi földterület van – ami a nemzeti park területének egy-ötöde –, ennek révén 1,3 milliárd forintnyi közvetlen EU-s támogatást kap évente. A Kft. emellett megnyerte az eddigi legnagyobb költségvetésű magyar LIFE-projektet (3 milliárd forint, 75%-os támogatás), egy állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatot (1,3 milliárd forint, 50%-os támogatás), valamint a HNP-vel és a Halgazdaság Kft.-vel közösen egy kiemelt turisztikai pályázatot (2 milliárd forint, 100%-os támogatás). A LIFE-projekt visszamondásának hátterében egyes sajtóorgánumok szerint az állhatott, hogy a Kft. által kezelt földterületből 6-8 ezer hektárnyi földet szándékoznak családi vállalkozásokhoz juttatni, s ennek következtében a társaság elesne körülbelül 500 millió forintnyi bevételtől és nem tudná biztosítani az uniós programokhoz szükséges önrész kifizetését.

Az érintettek végül a projekt megvalósítása mellett döntöttek. A tervek szerint a pályázat megvalósítása során több mint 4600 hektár területen javul a puszta vízháztartása és növekszik a legelő állatok száma. A projekt célkitűzése a pannon szikes sztyeppek és mocsarak vizes élőhelyei ökológiai állapotának javítása a vízháztartás helyreállításával, a nyílt vízfelületek és a réti zóna kiterjedésének növelésével. A 2020-ra befejeződő projekt eredményeként a jelenlegi 15-ről 266 hektárra nő a nyílt vízi felületek nagysága a Hortobágyon. A legelőtavak fenntartásához elengedhetetlen a magas szintű legeltetés, amit 2730 marha, 200 bivaly, 70 vadló és 750 birka fog biztosítani. A beruházás konzorciumi formában valósul meg, melynek tagjai a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. (Nonprofit Kft.), a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP), a Hortobágyi Természetvédelmi Egyesület (HTE) valamint magángazdálkodók.

 

Pannon szikes sztyeppek és mocsarak

A kezelés alapelvei: Mind természetvédelmi, mind gazdasági érdek, hogy a szikes élőhelyek kb. 70%-át minden évben járja legelő állat. Ráadásul úgy, hogy maradjanak alig legelt foltok is, máshol viszont legyenek túllegeltetett szikes részek is.

A szikes tájak általános vízhiányát, a szikes talajok lassú kilúgozódását a korábbi vízrendezések káros hatásainak kiküszöbölésével csökkenthetjük. A legcélravezetőbb, ha a belvizeket elvezető csatornarendszert felszámoljuk, a csapadékvizeket helyben tartjuk, ezzel elindítjuk a természetes víz-háztartás regenerációját.

A klímaváltozás miatt a belvizek visszatartása gazdasági és természetvédelmi szempontból is első-rendű érdek. A juh igényei miatt a juhtartók nemigen érdekeltek a belvizek megtartásában, míg a marhatartók sokkal inkább. A szikes gyepek közelében fekvő belvizes szántókat érdemes felhagyni, begyepesíteni, amelyhez használjunk természetes gyepből begyűjtött magot, illetve szénamurhát.

Összefoglalva: a szikesek természetvédelmi kezelése csak akkor valósítható meg, ha a területen az extenzív gazdálkodás is fennmarad, ezért a helyi gazdálkodók érdekeinek figyelembe vétele, természetvédelmi szemléletük erősítése, a fenntartható kompromisszumok keresése kiemelt feladat.”

(Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon (szerkesztette: Haraszthy László) Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, 2014)

A fent leírtakból kiderül, hogy az élőhely rehabilitációs programok sikerességéhez elengedhetetlen az érintett területek megfelelő szintű legeltetése, amit legegyszerűbben a helyi állattartók bevonásával lehetne megoldani. Ennek ellenére a Nemzeti Park és a Nonprofit Kft. földpályázatain ezek a szempontok évek óta nem érvényesülnek, a természetvédelmi célkitűzések háttérbe szorulnak a gazdasági érdekek mögött:

2013 szeptemberében hozta nyilvánosságra a Hortobágyi Nemzeti Park az általa meghirdetett föld-bérlet pályázatok eredményeit. Az érintett földek közül több ezer hektárnyi gyepet már januárban meghirdettek, majd ezt márciusban indoklás nélkül visszavonták. Az adott területekre ilyenkor az állam pályáztatás nélkül, megbízási szerződéssel nevez ki hasznosítót (a köznyelv ezt nevezi kény-szerhasznosításnak). A bérlő a szerződés időtartamára hozzájut a terület hasznához, így az uniós tá-mogatásokhoz is. A Nemzeti Földalapnál (NFA) ez bevett gyakorlat: a szervezet országos szinten több tízezer hektár pályázat nélkül használatba adott földet kezel.

A HNP 2014 januárjában tette közzé a 2013. szeptember 26-án kiírt földbérlet pályázat nyerteseinek névsorát. A nyertesek között több olyan cég is szerepel, amelyeket csak hetekkel a pályázat kiírása után jegyeztek be. A Hortobágyi Szikes-Mező Kft. 203 hektár, míg a Halasközi Agrár Kft. 378 hektár földet nyert úgy, hogy előbbit csak 2013. október 10-én, utóbbit október 11-én jegyezték be.

Ezen a pályázaton olyanok is nyertek, akik részt vettek a pályázatok előkészítésében vagy nem a valós lakhelyük szerinti címmel pályáztak. A nyertesek személye, illetve az elnyert területek elhelyezkedése részben magyarázattal szolgálhat arra, miért próbálta meg a Nonprofit Kft. visszamondani a LIFE+ projekt megvalósítását.

A haszonbérleti pályázatok elbírálása után a 2015-ös kihajtás idejére 40000 anyajuh és több ezer szarvasmarha nem jut legelőhöz a Hortobágyi Nemzeti Park területén.

A nemzeti parkok kezelésében lévő földterületekre a kormányzat holdudvarához tartozó érdekcsoportok is szemet vethettek, ezzel magyarázhatók az ezzel kapcsolatos, egymással szemben álló döntések is: 2013 januárjában a földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy a földalaptól 7000 hektár átkerül a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz, hogy a gazdáknak kiadják haszonbérletbe, 2015 tavaszán a nemzeti parkok kezelésében levő, 50000 hektárnyi védett területet szándékoznak az NFA kezelésébe adni. A törvényjavaslattal szemben a kormánypárti frakció egyes tagjai is felléptek, a köztársasági elnök az Alkotmánybíróságtól előzetes normakontrollt kért:

“Álláspontom szerint a jogszabály egyes rendelkezései és elfogadásának módja nincsenek összhangban hazánk alaptörvényével.”

Szabó Marcell környezetvédelmi ombudsman szintén bírálta a tervezetet:

“Minden olyan esetleges átszervezés, amely során a védett természeti területek természetvédelmi vagyonkezelése megszűnik, illetve a vagyonkezelés a nemzeti parki igazgatóságoktól egy nem természetvédelmi alapfeladatra rendelt szervhez kerül át, sértheti az egészséges környezethez való alapjogot, így alkotmányos visszásság aggályát veti fel.”

Pozitív fordulat az ügyben, hogy az Alkotmánybíróság 2015. június 1-én kihirdetett határozatában alkotmányellenesnek minősítette a földtörvény ilyen irányú módosítását. Az indoklásban kifejtik, hogy alkotmányellenes a kétharmados többséget igénylő részek feles többséggel való elfogadása, továbbá az, hogy megszűnne egyes védett természeti területek esetében a Nemzeti Park Igazgatóságok által végzett természetvédelmi célú vagyonkezelés és azt a jövőben a Nemzeti Földalap gyakorolná, mely elsődlegesen nem természetvédelmi, hanem gazdasági elvek alapján működik. Emlékeztetnek arra, hogy a védett természeti területek nem kizárólag állami tulajdonban állnak. A jogalkotó a természetvédelmi területek védelmét nem csak állami tulajdonba vétel útján, hanem – a tulajdonos személyétől függetlenül, mindenkire kötelező – jogszabályi előírásokkal is biztosítja. Elvileg tehát lehetséges az is, hogy a természetvédelmi szervek kezeléséből ismét magántulajdonosok használatába adják a védett területeket, azonban ezekben az esetekben a használók kötelezettségeit úgy kell megszigorítani, hogy a védelem szintje és hatékonysága ne csökkenjen. Az AB érvelése szerint a törvénymódosítás nem rendelkezik arról, hogy a nemzeti park igazgatóságok megszűnő feladatkörét a továbbiakban az állam részéről annak melyik szerve látja el vagy ellátja-e egyáltalán az állam. A törvénymódosítás alapján megkérdőjelezhető, hogy a Nemzeti Földalap alkalmas-e a természet-védelmi szempontoknak a természetvédelmi vagyonkezeléssel azonos szintű garantálására, különös tekintettel arra, hogy a Nemzeti Földalap a természetvédelmi vagyonkezelési feladatok ellátásához a jelenlegi szabályozási környezetben nem rendelkezik sem megfelelő szakértelemmel, sem eszközzel. A környezetvédelem szempontjai az eddigi vagyonkezelői pozícióban érvényesíthetők voltak, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezeten belül azonban – hatáskör hiányában – nem érvényesíthetők.

Amennyiben a jogalkotó úgy dönt, hogy egy gazdasági szemléletű szervre természetvédelmi feladatokat telepít, úgy csak speciális garanciák révén biztosítható, hogy a természetvédelmi célok ne rendelődjenek alá az elsősorban profitorientált gazdasági tevékenységnek. Tekintettel arra, hogy ezek a garanciák a jelenlegi szabályozásból hiányoznak, megállapítható annak a kockázata, hogy a hatékony gazdálkodás szempontja elsődlegessé válik a természetvédelmi szempontok rovására. A jogalkotó a vizsgált törvényben nem gondoskodott azokról az alkotmányos garanciákról, melyekkel biztosítható lenne, hogy a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje a törvénymódosítás következtében ne csökkenjen.

LIFE+, ERDŐ-

„2009. évi XXXVII. törvény

az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról

Az erdei életközösségek nélkülözhetetlen fennmaradása, védőhatása és termékei (hozamai) biztosítása érdekében szükséges az erdő szakszerű kezelése és a károsító hatásoktól, a túlzott használattól és igénybevételtől való megóvása, az élettelen környezet, a mikroorganizmusok, a gomba-, növény- és állatvilág sokféleségének, az erdei életközösség dinamikus és természetes egységének megőrzése. Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő fenntartója által biztosított közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni. Mindezekre figyelemmel az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1.§ E törvény célja, hogy az erdő és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenn-tartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

a) a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,

b) a biológiai sokféleség megőrzéséhez,

c ) a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez

d) az ország környezeti állapotának javulásához,

e) a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,

f) a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,

g) a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,

h) a tiszta ivóvíz biztosításához,

i) az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, figyelemmel az egészséges környezethez fűződő alapjog érvényesítésére.”

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1293/2013/EU RENDELETE (2013. december 11.)

a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE) létrehozásáról ez erdőkkel kapcsolatban így fogalmaz:

“(16) Az erdők rendkívül fontos szerepet játszanak a környezet és az éghajlat tekintetében, például a biológiai sokféleség, a víz, a talaj, az éghajlatváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából. Az erdők és a talaj a légköri szén-dioxid (CO2) megkötésével hozzájárulnak az ég-hajlat szabályozásához, és hatalmas mennyiségű szén- dioxidot tárolnak. E szerep optimalizálásához helytálló és összeegyeztethető adatokra, illetve információkra van szükség. E rendeletnek ezért egyúttal az erdőkkel és a talajjal kapcsolatos, környezet- és éghajlatvédelmi cselekvések közötti szinergiák támogatási keretéül kell szolgálnia, beleértve az ilyen cselekvések monitoringját is. Fokozott szinergiákra van szükség továbbá a vízhiány és az aszályok tekintetében, valamint az árvízkockázat kezelése területén.”

 A Legelőtavak élőhely kezelése a Hortobágyon projekt keretében egy 6,3 hektáros erdőt vágnak ki a szelencési területen. A honlapjukon olvasható közlés szerint a szóban forgó erdőben (Tekeszarvi-erdő) releváns természeti érték nem található, természetvédelmi értékkel nem bír, állományában adventív fajok kezdenek dominálni.

“24.§ (3) A védett természeti területen lévő erdő természetvédelmi elsődleges rendeltetésű, amely rendeltetés a védettség fennállása alatt nem változtatható meg.”

Az erdők természetvédelmi szempontú kezelése

A kezelési szempontok érvényesítésének erdőterület-felosztáshoz kapcsolódó feladata, hogy a sérülékeny termőhelyen álló és/vagy biogeográfiai, természetvédelmi szempontból jelentős élőhely típusok kiterjedtebb (kb. 0,5 ha feletti), véderdő jellegű állományait (ahol ez még nem történt meg) 30-50 m széles védősáv beiktatásával önálló erdőrészletként kell elkülöníteni. A kisebb állományok esetében az önálló erdőrészletbe való elkülönítés általában nem lehetséges, ilyen esetekben az erdő-részleteken belüli differenciált kezelést kell biztosítani. A véderdő jellegű foltok általában aktív gazdálkodás és kezelés nélkül, a természetes erdődinamikai folyamatokra alapozva tartandók fenn. A kezelési feladatok e helyeken csak az idegenhonos fafajok kiszorítására, a vadkárosítás megelőzésé-re, a felújulási folyamat segítésére, illetve a közutak és épületek melletti 20-30 m széles erdősávok gondozására terjednek ki.

Az erdőkben folytatott gazdálkodási és kezelési célú beavatkozások során minden esetben tekintettel kell lenni a Natura 2000 jelölő fajok (és természetesen más értékes, védett fajok) populációinak megőrzésére, életfeltételeik biztosítására. Az egyes növény és állatfajok érdekében foganatosítandó intézkedések sokrétűek lehetnek: a lelőhely, a fészkelőhely, a szaporodási hely környékének gazdálkodás alóli (időszakos vagy teljes) mentesítése, az adott élőlénycsoport számára szükséges szubsztrát vagy közeg (például holtfa, odú, cserjeszint, táplálkozási kapcsolatok révén fontos fafaj) meg-tartása vagy megjelenítése, az egyéb veszélyeztető tényezők (például taposás, zavarás) elhárítása. Az élőhely kezelési feladatokat mindezek fényében a kiemelt fajok védelméhez szükséges irányelvekkel kombináltan kell megtervezni és végrehajtani.”

(Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon (szerkesztette: Haraszthy László) Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár, 2014)

A LIFE program 2014-2017. évi többéves munkaprogramja mind a víz (természetes vízmegtartás, árvíz- és aszálykárok kezelése, kapcsolódó élőhelyek helyreállítása), mind az erdők (fenntartható erdőgazdálkodás) vonatkozásában kijelöl prioritásokat. A biológiai sokféleségre vonatkozó tematikus prioritások között szerepel az idegenhonos özönfajokkal szembeni fellépés, amelybe beleértendő “a betelepített idegenhonos özönfajok kiirtása vagy féken tartása megfelelő kiterjedésű területen”.

Néhány szóban a HNP területén található erdőkben, fásításokban vagy elszórtan megjelenő idegen-honos fafajokról:

“Amerikai vagy vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica)

Európába 1780 táján hozták be. Fiatalkorban különösen nagy a termőhely toleranciája, a sovány, változó nedvességtartalmú talajon is megél, de sekélyen futó gyökérzete nem tudja biztosítani a szükséges nedvességet, emiatt növekedése az ilyen termőhelyen nagyon gyenge. A szikes talajon is kiválóan ered, magassági növekedése eleinte gyors, de fejlődése hamar megakad, és később száradásnak indul.

Gyalogakác (Amorpha fruticosa)

A 18. század elején mint díszcserjét hozták be Európába, számos helyen elvadult és meghonosodott. Sótűrése közepes, megél a mérsékelten szikes agyagtalajon is.

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)

Hazánkba valószínűleg a török uralom idején került be, országszerte elterjedt, különösen az Alföld-ön. Sótűrő képessége jelentős, ezért homokpusztákkal határos szikes agyagtalajokon is megjelenik, de itt rendszerint cserjetermetű marad.

Fehér akác (Robinia pseudo-acacia)

Európába 1601-ben hozták be. Hazánkban az akác tömeges elterjedésének időszaka 1865 és 1895 közé tehető. Egy évszázadon keresztül a magyar Alföld-fásítás fő fafajává vált.”

A fentebb felsorolt fajok egyedeinek eltávolítása nem jelenthet egyet teljes erdők vagy fásítások ki-irtásával, mivel ez a tevékenység teljes mértékben szembemegy azokkal a klímavédelmi törekvésekkel, amelyek az erdőt, mint a légköri szén-dioxid megkötésében és tárolásában legfontosabb tényezőt igyekeznek előtérbe állítani és védeni.

 

 

Gondolatok a Hortobágyi Nemzeti Parkról a LIFE-program vonatkozásában

1. A legnagyobb összegű projekt megvalósítása kapcsán felmerült problémák azt jelzik, hogy nem a szakmai vagy jogi sokkal inkább a politikai megalapozottság hiányzott a sikerhez, s ezzel sikerült az országot és a magyar természetvédelmet az EU szégyenpadjára ültetni.

2. A helyi gazdálkodók bevonása az élőhely rehabilitációba csak a szólamok szintjén létezik, az együttműködés finoman szólva akadozik.

3. A legelőtavak megszűnéséhez nem a 19-20. századi erdősítések vezettek, ennek ellenére a fátlan Hortobágy álomképe még mindig ott lebeg egyesek szeme előtt; a projekt kapcsán további irtásokat terveznek. A természet- és klímavédelmi szempontok együttes érvényesítésére irányuló szándék nem jelenik meg a munkák során.

4. Az élőhely rehabilitáció a biológiai sokféleség növekedéséhez vezet, a korábban eltűnt fajok újra megjelennek a térségben. Ehhez elegendő területet nyújt a HNP 82 000 hektáros területe úgy is, hogy ez ne menjen az erdei élőhelyek rovására, ami az érintett területeken épp a biodiverzitás csök-kenését eredményezné. Az idegenhonos fajok eltüntetése – az adott biotóp teljes megsemmisítése nélkül – nyilván nem megoldhatatlan feladat a Nemzeti Park szakembergárdája számára.

Habeas Corpus Egyesület

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.