Szerződéskötést megelőző tájékoztatási kötelezettség hiánya

A bank köteles lett volna tájékoztatni a leendő adós az általa kínált „pénzügyi konstrukció” sajátosságairól. Nézzük végig, hogy ezt milyen módokon tehette volna meg:

  1. Terméktájékoztató: a szerződéskötést megelőzően vagy azzal együtt az ügyfél ezt megkaphatta. Az egyes bankoknál sehol nem szerepelt benne a megkötendő ügylet adóst terhelő korlátlan kockázata.
  2. Reklámok: a bankok csak az előnyöket mutatták be a reklámokon keresztül. Emlékezetes az a Raiffeisen Tv reklám, amelyben az ügyintézőt nem érdekli az ügyfél jövedelme, csak az ingatlanának értéke!
  3. Kölcsönigénylő nyomtatványok: a szerződéskötésre az adós általi igénylés alapján került sor, ami ennek a kitöltésével ajánlatelfogadásnak minősül. A bank ebben sem tájékoztatta az adóst az őt terhelő korlátlan kockázatról.
  4. Bank internetes honlapja: a termékkel kapcsolatos általános tájékoztatás, illetve a letölthető nyomtatványok körében sehol sem található külön megszövegezett figyelemfelhívás az ügylet korlátlan kockázatot magában rejtő voltára.
  5. PSZAF-tájékoztató kiadvány: „nem kockázatos a devizahitel” – összehasonlítva a forinthitellel, még esetleges forint árfolyamromlás esetén is kedvezőbb a devizahitel, mintha ugyanannyi forinthitelt venne fel. Az árfolyamváltozás hatása a törlesztő részletekre elnagyolt, nem említi a tartozásból hátralévő tőke emelkedésének kockázatát. Jól szemlélteti a PSZÁF negligens hozzáállását a helyzethez, a 2004-ben kiadott egyik tájékoztatója, melyben az árfolyamrés problémáját elbagatellizálja, és azt írja, hogy „változatlan árfolyam mellett egy tízmilliós hitel esetében legalább néhány tízezer forinttal növeli a hitel költségeit”.
  6. Banki ügyintéző: A banki ügyintéző sem tájékoztatta az érdeklődőt az egyébként indokolatlan, rendkívüli és korlátlan kockázatokról. Az ügyfél érdeklődésére az esetleges negatív árfolyamváltozás hatását a törlesztő részletekre maximum 10-15 százalékban határozta meg. Egy szó sem esett a törlesztendő tőkerész növekedésének lehetőségéről.

Az „átlagosan tájékozott” fogyasztó tehát semmiféle lehetőséget nem kapott arra, hogy a pénzügyi konstrukció tényleges, valódi természetét megismerje. Ezért a szerződéskötésre mindig sor került, az ügyfeleknek nem merültek fel kétségeik. Illetve a már közölt módon megnyugtatást kaptak.

Végül magát a szerződést vizsgáljuk meg.  A devizaalapú kölcsön esetében a deviza-eladási árfolyamon történő kölcsönhöz jutás alapján a fogyasztó JOGGAL feltételezhette – mivel ezzel ellentétes tartalmú tájékoztatást sehol nem kapott -, hogy a kölcsönt a bank meglévő devizaforrásának átváltásával folyósította részére. Tehát a devizaösszeget eladási árfolyamon eladta az ügyfélnek, aki tehát azt megvásárolta és forintban került folyósításra. Ebből logikusan az következik, hogy a már rendelkezésre bocsátott devizakölcsönt annak kamataival és más költségével visszatörlesztve nem lehet kitéve semmiféle árfolyammozgásnak a tőke, hiszen azt már egyszer eladták nekem.

Tehát teljesen ésszerűtlennek tűnik, hogy az egyszer már rendelkezésre bocsátott svájci frankmennyiséget a szerződés fennállta alatt 10-25 évig, minden törlesztéskor újra és újra a törlesztő részlet erejéig meg kell vásárolnom.

A törlesztőrészlet legalább két részből áll: Kamat-, és tőketörlesztés. Az ügyletből logikusan, az átlagosan tájékozott fogyasztó számára az következne, hogy a visszafizetendő tőke állandó, annak már egyszer meg lett fizetve az „ára”, tehát „forintosítva” lett a hitel felvételekor.

A kamat-kezelés költség stb. már más tészta. Ezek elvileg függhetnek a devizapiaci változásoktól, tehát a forint árfolyamának devizához képest bekövetkező romlása esetén növekedhet. Már feltéve, ha a bank devizaállománya is ki van téve ennek. Mert ha nincs, akkor ismét jogellenes a devizakamatokra történő hivatkozással a megállapított kamatot felszámítani.

A kockázatfeltárás a bank részéről tehát annyi volt és úgy volt érthető, hogy a törlesztő részletekre az árfolyamváltozás hatással van. De nincs hangsúlyozva, külön figyelmeztetéssel, hogy az árfolyamváltozás a törlesztő-részletnek nemcsak a kamat részét, de a tőkerészt is befolyásolja, növelheti.

Erre azért kellett volna külön figyelmeztetni az adóst, mert ellentmond a józanésznek, így a polgári jogi kötelmek szinallagmatikus voltának is az, hogy az egyszer már megvásárolt devizaösszegért újra és újra, az idők végezetéig fizetni kell előre ki nem számítható, fel nem mérhető mértékben, korlátlan vagyonvesztést kockáztatva.

Ha ezt így a hitelező, vagy felelős szerv világosan és érthetően leírja vagy elmagyarázza, hogy az átlagos fogyasztónak is leessen a tantusz (hogy itt téged komám, kifosztani készülünk), akkor nyilván számon lehetne kérni, hogy nem volt megfelelően körültekintő és óvatos, mikor aláírta a kölcsönszerződést.

De így nem. A bank rejtett fenntartása, hogy újra és újra megvásároltassa a devizát az adóssal annak ellenére, hogy a folyósításkor már megtette-, nem releváns.

Véleményem szerint a magyar polgári jog alapelveinek megfelelő szerződés esetén, az árfolyamkockázat a tőketörlesztésre vonatkozóan nem, de a kamatra és költségekre esetlegesen kiterjedhetett volna.

Mivel azonban a felek között a szerződés az akaratok nem találkozása miatt nem jött létre, így a bank kizárólag a pénzének, magyar forintjának használatáért érvényesíthet a Ptk. szerinti kamatot.
Az ügyfél pedig érvényesítheti mindazt a kárt, amit emiatt a törvénytelen, vagyis büntető törvénykönyvbe ütköző szerződés miatt elszenvedni volt kénytelen.

dr. Lévay Edit

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.