C-34/13. sz. ügy: fogyasztói kölcsönszerződés biztosítékaként ingatlanra alapított jelzálogjog bíróságon kívüli érvényesítése az uniós fogyasztóvédelmi jog tükrében

Az uniós joggal abban az esetben nem ellentétes a fogyasztói jelzáloghitelek biztosítékául szolgáló ingatlant terhelő jelzálog bíróságon kívüli érvényesítése, ha a nemzeti szabályozás lehetővé teszi, hogy a bíróságok a követelés alapjául szolgáló általános szerződési feltétel érvényességének fogyasztó általi vitatása esetén hatékony, arányos és kellő visszatartó erővel rendelkező intézkedéssel biztosítsák a fogyasztók jogainak védelmét, vagyis a jelzálogjog érvényesítése iránti jogellenes végrehajtási eljárás felfüggesztését vagy megszüntetését.

 Az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán‑ és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák. Ezen túl a Charta az Unió feladatává teszi a fogyasztóvédelem magas szintjének elérését, s úgy rendelkezik, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. Miként az már talán a devizahitelekkel kapcsolatos híradásokból is ismert, az Unió fogyasztóvédelmi “kódexének”, alapvető jogforrásának a 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: “irányelv) tekinthető, melynek célja, hogy közelítse a tagállamoknak az eladó vagy szolgáltató és fogyasztó között kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, s melynek talán legfontosabb és egyben legismertebb rendelkezése értelmében a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve. Az irányelv 7. cikke továbbá a tagállamok feladatává teszi annak biztosítását, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.

 A Bíróság ítéletével lezárult ügy alapeljárásának szlovák felperese fogyasztói kölcsönszerződést kötött egy pénzintézettel, melynek biztosítékaként az adós lakhelyéül szolgáló ingatlanra a felek jelzálogjogot alapítottak. Az alapeljárás felperese keresetet indított a bankkal szemben a kölcsönszerződés és a jelzálogjog alapításáról rendelkező szerződés semmisségének megállapítása iránt az említett vállalkozással kötött szerződés feltételeinek tisztességtelenségére hivatkozva. Az elsőfokú bíróság részben kimondta a kölcsönszerződés semmisségét annak megállapításával, hogy bizonyos szerződési feltételek tisztességtelennek minősülnek. A jelzálogjog alapításáról rendelkező szerződést ezzel szemben teljes egészében semmissé nyilvánította. Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A másodfokú bíróság szükségesnek ítélte az eljárás egyidejű felfüggesztésével előzetes döntéshozatali kérelemmel megkeresni az Európai Unió Bíróságát, mivel kételyei merültek fel arra nézve, hogy az irányelv alkalmazásában tisztességesnek tekinthetők-e a szerződés azon rendelkezései, melyek lehetővé teszik, hogy a hitelező a fogyasztó által biztosítékul szolgáltatott dologra (ingatlanra) vonatkozó, adott esetben tisztességtelen szerződési feltételen alapuló követelésének biztosítékaként alapított jogát bíróságon kívül, közvetlen végrehajtás útján érvényesítse. Mivel az irányelv kifejezetten kivonja a hatálya alól azokat a feltételeket, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, az előterjesztő szlovák bíróság arra vonatkozó kérdést is feltett a luxemburgi testületnek, hogy a közvetlen végrehajtást lehetővé tevő szerződési feltételek tisztességtelensége szempontjából van-e jelentősége annak a körülménynek, hogy azok törvényi normából, nevezetesen a polgári törvénykönyvből erednek.

 A Bíróság mindenek előtt megállapította, hogy az uniós jogi aktusok végrehajtása során az Alapjogi Charta rendelkezéseit figyelembe kell venni. Jelen esetben a Chartának a fogyasztóvédelem magas szintjének valamint a hatékony jogorvoslathoz fűződő jognak a biztosítására vonatkozó előírásai rendelkeznek relevanciával. Ezt követően a luxemburgi bírák emlékeztettek az uniós fogyasztóvédelmi jog kiindulópontjának, sarokkövének tekinthető körülményre, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig tájékozottsági szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet, anélkül hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát. A fogyasztói szerződésekből eredő követelések (bírósági) végrehajtására vonatkozó szabályok megalkotása – uniós szintű jogharmonizáció hiányában – a tagállamok hatáskörébe tartozik, ám ez utóbbiak ezen normarendszer kialakítása során kötelesek figyelembe venni az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét, vagyis az uniós jog által biztosított jogok gyakorlására vonatkozó szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti jogrend által biztosított jogok gyakorlására vonatkozó szabályoknál, s nem tehetik az előbbiek gyakorlását lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé. A Bíróságnak tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy az alapügyben felmerülthöz hasonló helyzetben milyen mértékben gyakorlatilag lehetetlen vagy rendkívül nehéz az irányelv által a fogyasztók részére biztosított védelem alkalmazása. Ebben a tekintetben annak van jelentősége, hogy a fogyasztók érdekében a bíróságok által a tisztességtelennek ítélt feltételek használatának abbahagyása érdekében alkalmazható intézkedések kellően hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek-e.

 Konkrétan, a tisztességtelen szerződési feltételen alapuló követelés biztosítékául szolgáló jelzálogjog közvetlen, bíróságon kívüli érvényesítése esetén a szankció akkor tekinthető hatékonynak, ha az nem csupán puszta pénzbeli kompenzációt eredményez, hanem annak révén a bíróság – a biztosítékról szóló feltétel érvényességének vitatása esetén – megakadályozhatja, vagy megsemmisítheti az ingatlan értékesítését. A szankció arányosságát illetően pedig különös figyelmet kell szentelni azon körülménynek, hogy a biztosíték bíróságon kívüli érvényesítésére irányuló eljárással érintett dolog a fogyasztó és családjának otthonául szolgáló ingatlan. Ebben a tekintetben az Európai Bíróság emlékeztetett az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára, melynek értelmében egyrészről a lakóhelyül szolgáló lakás elveszítése a lakóhely tiszteletben tartásához való jog legsúlyosabb megsértésének minősül, másrészről pedig, hogy az ilyen jogsértés kockázatának kitett személynek főszabály szerint képesnek kell lennie arra, hogy felülvizsgáltassa ezen intézkedés arányosságát. Ráadásul, miként azz az előzőekben már írtuk, az Európai Unió Alapjogi Chartája is kifejezetten nevesíti a lakóhely tiszteletben tartásához való jogot, melyet ennél fogva a tagállamok bíróságainak figyelembe kell venniük a 93/13 irányelv végrehajtása során.

Mindezen megfontolások alapján a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 93/13 irányelv rendelkezéseivel abban az esetben nem ellentétes a fogyasztóval szemben fennálló és adott esetben tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló követelés biztosítékául szolgáló ingatlant terhelő jelzálog bíróságon kívüli érvényesítése, ha a szabályozás nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ezen irányelv által a fogyasztóknak biztosított jogok védelmét, vagyis a nemzeti bíróság megfelelő eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy hatékony, arányos és kellő visszatartó erővel rendelkező intézkedést hozhasson a jelzálogjog érvényesítése iránti jogellenes végrehajtási eljárás felfüggesztése  vagy megszüntetése érdekében. Annak  vizsgálata pedig, hogy a nemzeti jog megfelel-e ezen követelményeknek, a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata.

Azon kérdés kapcsán pedig, hogy az irányelvnek az a rendelkezése, mely kizárja hatálya alól azon szerződési feltételeket, melyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröznek, a Bíróság mindenek előtt leszögezte, hogy ezen kivételt megfogalmazó szabályt az irányelv céljára, azaz a fogyasztók védelmére tekintettel azt szigorúan kell értelmezni. Ezen szigorú értelmezés szerint a kizárás két konjunktív feltétel együttes fennállásától függ: egyrészről a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie. Azt, hogy a konkrét esetben ezen két feltétel teljesül-e, szintén a jogvitában eljáró tagállami bíróságnak kell megítélnie.

 A Bíróság ítéletét itt, az arról kiadott sajtóközleményt pedig itt találja.

Dr. Fülöp Botond
http://www.fulopugyved.com/


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.